|
[6-1]
Másnap az a bizonyos ember, aki szemtanúja volt az előző napi jelenetnek, elindult, hogy elbeszélgessen egy kicsit a bátyjával. A hatalmas kerben talált rá, amint éppen levegőzött.
- Szuper volt a parti tegnap. - kezdte.
- Szerintem is - válaszolt William mit sem sejtve.
- Jó volt a társaság. - folytatta tovább Harry.
- Kiváló. Kimberly mindig nagyszerű vendégeket hív meg. - válaszolt még mindig gyanútlanul a férfi.
- Volt kivel csevegned?
- Igen, persze. Mint mindig.
- Legalább a nevét tudod? - fakadt ki Harry.
- Micsoda? Kinek? - kérdezte értetlenül William.
- Hát akinek megvizsgáltad a nyelőcsövét!
- Bocs, de nem értelek.
- Szóval már nem is emlékszel Lénára?
- Kire? Nem is ismerek Lénát! Azt hiszem, öcsi, keveset aludtál az éjszaka. Fáradtnak tűnsz.
- Gondoltam, hogy a nevét se tudod. Mellesleg a feleségem húga, de ne zavartasd magad! Nyugodtan tedd tönkre szegény lány életét! Hogy tudsz így élni?!
- Ja. Szóval láttad.
- Még hogy láttam!? Hogy tudod ezt csinálni Kimmel és Lénával?!
- Egy: Lénával semmi rosszat nem tettem. Kettő: Azt hiszed Kimberly nem csalt meg?
- Méghogy nem csináltál rosszat?! Menj a francba!
- Ne már! Ne mondd, hogy így a szívedre vetted.
- Elegem van. -szólt kicsit higgadtabban Harry. - Mindig ezt csinálod! De most már nem maradok csöndben.
- Értem, szóval szaladsz Kimberlyhez! Igazán nagyszerű testvér vagy, mondhatom. Egyébként meg mi közöd neked ehhez?
- Mi közöm? A testvérem vagy!
- És? Na jó, ezt én nem hallgatom tovább! - szólt William és elviharzott.
|
Mikormár egy vendég se maradt a házban és tizenegy is elmúlhatott már Will csapzott haját fésülgatve új ruhába bújt. Lassan ballagott hálószobájához. Odabent már várt rá felesége.
- Már megint becsíptél? - kérdezte szemrehánóan férje.
- Mióta érdekel ez téged? - vetette oda (némi csukladozással), de józan gondolkodással neje.
- A gyerek már alszik.- minta nem is halotta volna semmit.
- És?
- Későre jár mi is feküdjünk le.
- Jó.
- Mi bajod? És mi volt az a hiszti?
- Csak kérdeztem valamit.
- Mindenki ránk figyelt.
- Mindig későn jössz haza!
- Sok a dolgom. Vagy talán nem szeretsz így élni?
- Kivel voltál?
- Azt hiszed nem tudok rólad?
- Te kezted.
- Jó hogy a vendégek nem láttak.
- Ne válts témát!
- Egyébként meg örülj, hogy nem teregettem ki jobban a szennyest.- jegyezte meg Kimberly. - Azt hiszem, egy kicsit meglepődtek volna.
- Ugyan már, Kimberly, ne légy nevetséges! Te is tudod, hogy te voltál az aki megcsalt. Vagy nem emlékszel már Michael-re?
- Michael-re? De, nagyon is emlékszem. És emlékszem még Jessicára, a titkárnődre is. Élénken. És ki tudja, ki fordult még meg az ágyadban! |
- Hallottam az ezelőtti vitájukat - fordult a nö a mellette álló férfihoz
- A húgom néha kicsit gyenge idegzetű. Elnézést a "műsorért".
- Mindig ilyen ideges?- folytatta a témát némi érdeklődéssel firtatva házigazdája iránt.
- Mostanában sajnos elég ingerlékeny.
- Mindenesetre, kitűnő a parti.
- Az ízlése kitűnő. Nem véletlenűl ilyen gyönyörű nőket.
- Úgy látom maga gyakorlott a "szakmában".
- Egy ilyen gyönyörű nőnek nem lehet ellenálni.- folytatta a csábítást.
- Ön sem szerénykedhet sármban.- valta be a "nyers" igazságot.
- Igazán hízelgő. Nincs kedve meginni valamit?
- Térjünk a lényegre. - mondta határozottan.
- Szóval úgyérti, hogy ....
- Hol van szabad szoba?
Megcsókolja
- Biztos benne?
Válasz erre a viszonzás volt.
Mindennek a csalfa játéknak más is fültanúja volt. Egy férfi és neje. |
Ekkor megszólalt Mari telefonja:
- ¿Con quién hablo? María? (Kivel beszélek?)
- Te vagy az apa?
- Gyorsan gyertek haza! Szóljj Natalianak is.
- Mi baj psps? Mi történt?- Ugrott fel egy szó nélkül; és megindult kifelé.
- Sara-nak felszakadt a szája. Korházba kell vinni! Siessetek!- jött a zaklatot válasz.
- ¿Cómo? ( Hogyan?) - és már a kocsihoz érkezett
- Majd mindent elmondok. ¡ Despacha! (Siess!)
Natalinek nem mert szólni, mert tudta idegeskedésével csak hátráltatná a dolgokat.
Mire hazaért a kislány felöltözve várta.
- Mi történt? - hangzott a jogos kérdés
- Mikor fölébredt megbotlott egy játékába, és neki esett a szekrénynek. Én már csak a sírásra értem oda. Csúnya látvány volt, ahogy ömlött a szájából a vér.
- Entiendo. Maradj otthon mindjárt odaérek.
- ¿ dónde está Natalia? (hol van Natalia?)
- Majd elmondom.- mondta; és eltünt mint szürke szamár a ködben.
|
Kimi után ment legjobb barátnője María.
Kim az ágyon ült, és valami olyat csinált, amit még senki nem látott tőle. De nem sírt.
Poharába víz hejett alkohol került.
- Szia! Miért jöttél utánam. Nyugodtan maradhattál volna. Igazán nem kell lelkizned. Átéltem már néhányszor.
-Ez nem normális. Kimberly ne tedd magad tönkre emiatt a tuskó miatt!! Nem érdemli meg.
- Maria, ezt te nem érted. Nem éltél így soha. Egyébként meg ennyi örömöm akad mostanában. William későn ér haza, mindig hülye indokokat hoz fel, és úgyis tudom, hogy...érted.
- Értem, értem! de ott a lányotok. Neki is szügsége ven rád és neked is rá! Ha ő nem öröm akkor mi!?
- Tudom. De nagyon nehéz. Mondjuk, az az igazság, hogy azért én sem voltam teljesen hűséges. De ő kezdte! Valaki kellett, aki igazán szeret. És azt is tudom, hogy milyen fontos lenne Julie-val foglalkoznom. De néha már nem bírom ezt tovább!
- Remélem tudod, rám mindig számíthatsz. Ha elöbb megtudtam volna a gondjaidat talán nem került volna sor az ivásra. Beszéjjetek nyíltan erről Williemmel, hátha az segít a próblémátokon. |
A nap forrón tűzte a Hastings házat. A hatalmas kert viszont a hőség ellenére nyüzsgött, mint egy hangyaboly. Parti volt. A házigazda, Kimberly Hastings elégedetten szemlélte az eseményeket, és ekkor behajtott a parkolóba egy autó. Kiszállt belőle egy férfi, és elindult Kimberly felé.
- Szervusz drágám! - köszönt a nőnek.
- Szia. Azt mondtad, hamarabb jössz.
- Volt még egy kis dolgom. Itt minden rendben van?
- Az Isten szerelmére, szombat van!
- Tudod, hogy mennek ezek a dolgok. Mindig közbe jön egy-két dolog.
- Igen, nagyon is jól tudom. Kivel voltál?
- Hogy érted ezt? Kivel lettem volna? Mondjuk, ha egy halom akta társaságnak számít, akkor velük.
- Ugyan már, nagyon is jól tudod, miről beszélek! Szóval, kivel voltál? - Ekkor elcsendesültek az emberek körülöttük. Mindenki őket figyelte.
- Szívem, ezt majd este megbeszéljük. Addig is nem szórakoztatjuk a vendégeinket?
- Szánalmas vagy! - szólt Kimberly, és elviharzott. |
[6-1]
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés